Nagyon nagyon régen nem voltam. szünteben lett volna időm, de itt hagytam koliban a laptop töltőmet így egész héten gép nélkül voltam. Ne is mondjátok, szőrnyű volt! Eredetileg nem is a szünetről akartam írni, de sajna vagy nem sajna történt egy két dolog. Rám írt az a személy egy hónap után, akivel már lezártunk egy két dolgot. Oké, rámírt. Beszéltünk. Nagyon más volt. Mintha tényleg érdekelné, hogy mi van velem. Fura volt. Találkozni is akart. Csomószor megkérdezte és igent mondtam. Persze itt már teljesen kész voltam. Veszekedtem saját magammal. Meg akartam tudni, hogy mit akar, de a becsületem azt mondta, hogy nem szabad vele találkoznom. Még is találkoztam vele. Kaptam egy doboz csokit, állítólag még az egyik kedvenc filmemet is letöltőtte. De csak sétáltunk, közben állandóan magához ölelt és egyszer meg is fogta a kezemet. Nah az ciki volt. Teljesen összezavarodtam és nem is tudtam magamban tartani. Elmondtam, amit érzek ezzel az egésszel kapcsolatabn. Ő azt mondta csak barátkozni akar és én gondoltam túl. Hogy? Nem. Azt vettem észre rajta, hogy rosszul esett neki valami, de közben bennem is túláradtak az érzelmek. Végűl sikerült csak úgy ott hagynom. Utána írtam neki, hogy most megsértődött e vagy mi. Azt írta vissza, hogy nem, igazat ad nekem, kicsit félreérthető volt. Jah, kicsit. Elmagyaráztam neki, hogy hogy is érzem magam. Ha valaki iránt érzel valamit, épp próbálod elfelejteni erre meg egy hónap után felkeres, hogy barátkozni szeretne úgy hogy közben majd hogy nem udvarol. Erre meg kaptam, hogy, ha így érzem nem kellett volna elmennem. Nah és itt jött az hogy magamat kezdtem el hibáztatni. Hogy pontosan miért azt nem tudom. De rossz volt. Most jól vagyok. Rendben, legyünk barátok facebookon. Azt elviselem, ha néha beszélünk. A barátaim szerint valószínűleg ő többet akart. Nyilván, hisz ezt mutatta. Nem én vagyok a bűnös ebben. De akkor miért nem mondja? Miért fél ennyire? Tudja, hogy érzek. Most először éreztem azt, hogy önmagam vagyok mellette. Nem tudom miért. Lehet, mert még haragudtam rá és mertem vele bunkózni. Ez az egyik szokásom. Vagy mert jobban mertem vele beszélni az érzelmeimről. Én ilyen vagyok, beszélek az érzéseimről embereknek. Azt mondják ez normális dolog. Nem tudom mi lesz ebből. Valmai biztosan. Most csak felkavart bennem mindent.

Na, de hagyjuk a drámát. Jöjjön pár friss dalocska, amik megütötték a fülemet és nem tudom elfelejteni őket. Most külön nem akarok róluk írni, de azért tessék meghallgatni!

Nah megint jó régen voltam. Elég elfoglalt vagyok mostanában. Idén diplomázom és hát elég sreszzes ez az egész. Tényleg, talán még nem is meséltem a diplomamunkámról. Mert én ugye művészeti suliba járok, Képi Ábrázolás azon is belül Grafika szakra. Szóval, ha végzem egy igazi Grafukis leszek, amivel nem tudok mit kezdeni! Ezért szeretnék továbbtanulni. Sajnos nagyon mást nem tudok, mint Tervezőgrafikát. Szóval, ha felvesznek és, ha elvégzem Tervezőgrafikus is leszek. Persze nem kell nagyon előreszaladni, először legyen meg a nyelvvizsgám, ami most hétvégén lesz. A szóbeli már meg van csak az írásbelivel küzködöm. Ha meg lenne, akkor onnantól már csak sima liba az egész. Jujj de elkalandoztam. Szóval diplomamunka. A Témám: Képregény (mi más lehetne?) viszont a stílusa Pop Art. Nem tudom, hogy ismeritek e, majd rákerestek. Általában ezeken síró nőkről szól, akik szívfájdalomtól szenvednek és sírnak egy férfi után. Hát én pont ezt fogom úgy mond kifigurázni. Nem egy férfi után fognak sírni, hanem azért, mert nincsen étel vagy valami ilyesmi. Nekem a mindenem a kaja szóval ez tökre rám vall. És persze a kedves nő társaim felé is egy fricska, mivel mindig ezt csinálják. Jó persze én is sokat sírtam már fiúk miatt és pont ezért akarom ezt. Nem éri meg, hogy a férfiak miatt legyünk szomorúak. Igen. mostanában egészen férfi ÉS nő ellenes lettem. Nagyon durva. Lassan tényleg nem éri meg nekem emberek között élni. Jojoj még egy kis dolgott megtudhattatok rólam. És most egy kis zene. A Red Velvet első számát is szerettem a Happines-t, és nekem ez a kis aranyos oldaluk jobban bejön, mint a másik nőiesebb. Csak 16 évesek, nem kell még nőiesen kinézniük. Most az új számuk az Ice Cream Cake az egyik kedvencem és az új tag is szimpatikus.

Huhh régen nem voltam megint, hát ez van. De elkezdtem nézni egy új drámát, ami nem már, mint az Empress Ki. Nem vártam tőle túl sokat, de úristen az egyik kedvencemmé vált már most! Nagyon élvezem! Ha hasonlítanom kéne valamihez, akkor a Silla királyság ékkövét venném elő, mert azt mindenki ismeri nagyjából. Nem a hasonlóságot akarom felsorolni, hanem épp a különbségeket. A Sillánál tulságosan meg volt magyarázva minden, minden szereplőnek, hogy mit miért csinál, miért érez és ezt állandóan fel is hozzk. Nah itt erről nincsen szó, ilyen tekintetben sokkal élvezhetőbb a dolog. Persze az, hogy mindenki szerelmes a főszereplőben, az most sem maradhat el. Ez az egyetlen olyan dolog, amire azt mondom, hogy ez azért fura nah. De tényleg csak ajánlani tudom, mert rettentő élvezhető és humor is elég sok akad benne. A történetet sem húzzák annyira, hogy belehalj a várakozásba. Mármint eddig úgy vettem észre. Alig várom, hogy haza menjek és nézhessem, mert ugye itt koliban túl szar a net. Biztosan írok róla ismertetőt is!

Aztán észrevehettétek, hogy új dizi van. A másik túl egyszerű, túl színtelen volt. Ez pedig kicsit tavaszias, de így is megmaradtam az egyszerűnél :) Tartalmi frissel nem tudom mikor tudok jönni. Amint elkap az ihlet rohanok is!

Nem tudtam eldönteni miről is írjak. Nem jött az ihlet, ezért nem is írtam már egy ideje. Nah meg szoknom kell az új külsőt is. Nekem nagyon fura. Lehet csere lesz? Ki tudja. Viszont eszembe jutot, hogy már egy ideje akartam írni albumokról, amiket sikerült véletlenül letöltenem. igen, véletenül. Mert csak egy számot szerettem volna, de jött vele az egész album. Viszont egyáltalán nem bántam meg! Meg is mutatom miért!

Először is a Davichi - Hug című albumát sikerült egy az egyben letölteni. Csak a Cry Again-t akartam, de hát így jártam. Az egész album nagyon kellemes és egységes hangzásu. Találtam rajta egy számot, ami nagyon megtetszett és azóta is hallgatom. Nem szoktam mindig hallgatni őket, mert igaz nagyon gyönyörüek a balladáik, de hangulathoz kötöttek. Nálam mindenképpen. Azonban tényleg ajánlom, mert azért hát még is csak egy Davichi! 

A második balesetem Song JiEun - 25 című albuma. Csak a Twenty-Five-ot akartam, de jött a többi is. A Don't Look At Me már előtte meg volt így arra úgy igazn nem is volt szükségem. De volt még rajta egy igen kis kellemes száma a La Boum. Kellemes és fülbemászó. Persze nekem nagyon furcsa tőle ez a rózsaszínes huhh de igazán happy vagyok felling, hiszen a balladáiról ismertem meg és szerintem még mindig azok a legjobb számai. Azonban ezek a számok is elég jók lettek, csak számomra nem az igaziak. 

A haramadik afférom a 4MINUTE - Crazy albumával esett meg. Persze, hogy csak a Crazy-t akartam, de persze minden jött. Nem is baj! Ugye már kifejtettem vegyes érzelmeimet irántuk és a dal iránt. Egyszerre csalódtam és tetszett, amit hallok. Viszont így az egész albumot hallgatva rá kellett jönnöm, hogy tényleg az egész album ilyen stílusu. Az egész. Akkor ezentúl ilyen badass-ek próbálnak lenni? Azért ne. Szóval ez a vegyes érzés még jobban tetőzött, hiszen megnyugodtam, hogy jól van az egész album ilyen, de akkor most ez meg is marad valamennyire náluk? Létszives. Ne! Azért találtam még három igen jó kis számot tőlük, amit szintén ajánlok neketek. 

Egy kicsit, nah jó nagyon, átalakult az oldal. Nekem most tetszik ez kis egyszerű változat. Én csak Black Swan stílúsnak hívom :D Gondolm tudjátok miért. A menüket kicsit átalakítottam, leegyszerűsítettem. A kedvencek között vannak a dalszövegek, az Ázsia között pedig, az ázsiai művészetek és az ételek. Mást szerintem nagyon nem kell magyaráznom. Jah! Hát írtam egy ramen receptet, amit megtaláltok az Ázsia menüben. Elég fincsin néz ki. Mivel több fajta ramen recept van így én ezt 1# verziónak neveztem el. Jó étvágyat! :P

Nah szóval, mivel a tanulmányaim során is sokszor belefutok és alapból is érdekelt a téma, úgy döntöttem elhozom ide nektek is. Szóval nyitok egy új menüpontot, ahova rendszeresn fogok írni az ázsiai művészetről. Most csak egy nagyon rövid kis ismertetőt hoztam a kínai kalligráfiáról. Apránként, de majd megpróbálok rendszeresen oda is írogatni frisseket. 

Aztán most visszatérek az egyik kedvencemhez. Egy újabb japán ételről lenne szó, ami nem más, mint a sushi! Én először Franciaországban ettem. Kicsit furcsának tartottam, de valószínűleg a wasabi hatása miatt. Nem szeretem a csípős ételeket. Aztán amikor Amerikában voltam uncsitesóimnál, akkor csináltunk mi magunk és nagyon megtetszett. Én csináltam a saját sushimat :D Persze hal nélkül, zöldségek kerültek bele és ez így nagyon is tetszett. Most csak egy kis egyszerű receptet hoztam, amit találtam. Persze több fajtája van, ezért majd még kaptok többet is :P

Hozzávalók / 4 adag
A sushihoz
25 dkg rizs (rövid szemű, de hosszú is lehet)
5 dl víz
2 ek rizsecet (vagy almaecet)
1 ek porcukor
1 tk só
4 db nori lap
20 dkg lazac (tonhal, kígyóuborka, tofu, tojás, surimi - tetszés szent)
A tálaláshoz
3 teáskanál szójaszósz (wasabi, gari tetszés szerint)

Elkészítés
1. A rizst addig főzzük, míg magába szívja az összes vizet.
2. Tűzről levéve 10 percig állni hagyjuk.
3. Egy csészében összekeverjük az ecetet, a cukrot és a sót, majd hozzáadjuk a rizshez.
4. A nori lapot zsírpapírra (vagy sushi tekerő gyékényre) tesszük a fényesebbik oldalával lefelé.
5. Vizes kézzel fedjük be rizzsel úgy, hogy hosszanti oldalán 1-1 centit hagyjunk.
6. A rizsre tegyünk egy csíkban tetszés szerint lazac-, tonhal-, uborka-, rántotta-, tofu- és/vagy surimicsíkokat.
7. A papír vagy alátét segítségével szorosan tekerjük fel a nori lapot hosszában, majd éles késsel vágjuk 3 centis szeletekre.
8. Wasabival, garival, szójaszósszal tálalhatjuk, hogy mindenki tetszés szerint ízesíthesse.

Aztán végezetúl egy kis zenét hoztam nektek. Nagyon megszerettem az It's Okey That's Love zenéit. Ez az egyik nagy kedvencem! Valószínűleg majd még többet is hozok belőle, mert tényleg jók :)